Saját brand, saját kísérlet — Cinema 4D-ben

Ez a projekt itt belülről nézve más, mint a többi. Nincs ügyfél, nincs brief, nincs deadline — csak mi és a saját logónk, 2014-ben, Cinema 4D-ben, wireframe módban. Olyasmi, amit egy stúdió csak akkor csinál, ha valami komolyat akar mondani magáról.

A Diavox 3D logó akkor készült, amikor még a 3D-s motion design nem volt minden hirdetésben, minden TV-csatornán, minden Instagram-storyban. Akkor még a Cinema 4D-vel dolgozni komoly elmélyülést igényelt — nem volt YouTube-tutorial minden fogásra, nem voltak egykattintós presetek. Aki építeni akart valamit, annak minden élt magának kellett behúznia.

És pont ezért volt fontos, hogy a saját brandet ezzel az eszközzel vigyük el. Egy stúdió ne mástól rendeljen meg magának logót — egy stúdió mutassa meg magán, hogy mire képes. A wireframe forma, a tér mélysége, a fény-árnyék játéka mind szándékos választás volt: a logó nem csak egy márkajelzés volt, hanem egy szakmai aláírás is. "Ezt mi csináljuk, mi tudjuk, mi értjük."

Tizenkét évvel később erre a projektre úgy néz vissza az ember, mint a saját régi vázlatfüzetére. Nem azért érdekes, mert ma is így csinálnánk — hanem azért, mert ez volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy ez a stúdió nem fog megelégedni a "rajzolós" világgal. A motion, a 3D, a mozgókép — ez itt lett a mi nyelvünk. És az is maradt.