Egy admin, ezer nyereményjáték

Egy nyereményjáték weboldalt megcsinálni egyszer -- elég. Megcsinálni hússzor egy év alatt, mindig máshogy, mindig más kreatívval, mindig más mechanikával -- ez már egy másik műfaj. Az ALDI projekt erről a problémáról szólt: hogyan építsünk egy rendszert, amiből a marketing csapat percek alatt felhúz egy új kampányoldalt, anélkül hogy minden alkalommal újra fejlesztők kellene leülniük a billentyűzet elé.

A megoldás egy generátor-szerű architektúra volt: egy központi admin felület, ahol a kampány paramétereit (név, dizájn, szövegek, formelemek, mechanika típusa, futási idő, sorsolási logika) be lehet állítani -- a rendszer pedig gyártotta a publikus microsite-okat. Egy admin → N microsite, mind külön URL-en, külön branding-gel, mind egy közös backend-en futva.

Ez 2021-ben Magyarországon nem volt megszokott megoldás. A nyereményjátékokat akkoriban projektről projektre fejlesztették, és ennek megfelelő volt az átfutási idő, a költség, és a hibalehetőség. Az ALDI esetében a méret kötelezett: egy ilyen méretű retail márka folyamatosan nyom ki kampányokat, és mindegyik egyedi sablon nélkül felemésztené az erőforrásokat.

A nehézség nem a "weboldalt csinálni" részben volt -- hanem abban, hogy a generált microsite-ok ne nézzenek ki úgy, mintha egy template engine köpte volna ki őket. Minden kampánynak megvolt a saját arca, a saját hangulata, és technikailag mégis ugyanaz a rendszer szolgálta ki őket. Erre kellett a tervezési oldalon egy nagyon átgondolt komponens-rendszer, ami elég rugalmas a variációkhoz, és elég kötött ahhoz, hogy ne csússzon szét.

A projekt egy mérnöki kérdés és egy designeri kérdés metszetén élt: "hogyan lehet skálázható és mégis testre szabott". Ez a kettő papíron mindig kibékíthetetlen. Itt mégis működött, mert nem akartuk az egyiket a másik kárára.